Interjú Szurovecz Kittivel
2015.12.21 14:04
A mai napon egy nagyon kedves írónővel olvashattok egy kis
interjút! Aki nem más mint Szurovecz Kitti!! Köszönöm,hogy elvállatad
az interjút!
1.Honnan jött az első történeted ötlete?
A legelső regényem a Smink nélkül volt, még 2010-ben,
az alapötletét pedig a budapesti televíziós és
művészvilág adta. Sok éve dolgozom újságíróként,
főként hírességekkel készítek interjúkat, ezért
belelátok az életükbe, és sok olyan titkot tudok,
ami túlságosan magánügy ahhoz, hogy egy-egy cikkben
megjelenhessen. Ezeket a történeteket építettem bele
az első regényembe.
2.Hány éves korod óta írsz?
Tizenévesen már írtam novellákat és
regénykezdeményeket is, de akkoriban még nem volt
türelmem szépen kibontani egy-egy történetet, mert
legszívesebben azonnal a főjelenetnél tartottam
volna. A regényírás hónapokon, vagy sokszor éveken
át tartó agymunka, amit nem úgy kell elképzelni,
hogy homlokon csókol a múzsa, és máris kész a
történet, sokkal inkább olyan, mintha egy meredek
hegyet másznál, ahol még akadálypálya is van, és
csak akkor érzed az üdvözítő megkönnyebbülést,
amikor a csúcsra érsz, és még a hátizsákot is
leteszed. Az jó érzés. Meg kell érni hozzá, hogy
képesek legyünk türelmesen, alázattal végigvinni
egy-egy történetet.
3.Miért pont ezt a kiadót választottad?
Amikor az első könyvedet megírod, nem te választasz.
Elküldöd mindenfelé, és reméled, hogy kiadják.
Én az első regényem esetében a kézirat
küldözgetésétől számítva tizenegy hónapot vártam,
mire kiderült, hogy megjelenik. Sok év alatt lehet
csak akkora olvasótábort kiépíteni, hogy versengjenek
érted a kiadók, hogy szerzőként igazán érdekes
legyél számukra. Ez nem azért van, mert nem ismerik
el az elsőkönyves tehetségeket, hanem azért, mert a
könyvkiadás nem csak művészet, hanem kőkemény üzlet
is, és egy bejáratott, ismertebb szerző kevésbé
jelent anyagi kockázatot. A következő regényem, a
Hópelyhek a válladon az Athenaeum Kiadónál jelenik
meg jövőre, nagyon örülök, hogy együtt dolgozunk
ezen a projekten, mert már most látszik, hogy igazán
egy hullámhosszon vagyunk. Büszke vagyok erre az
együttműködésre, és megszerettem az új kollégáimat
is.
4.Van kedvenc szerződ?
Sok kedvencem van, mert szerelmese vagyok az
irodalomnak. Miért kellene egyetlen szerző mellett
letennem a voksom, amikor annyi tehetség van szerte
a világon? Szeretem a klasszikusokat, a kortárs
szépirodalmat, de a szórakoztató irodalom
gyöngyszemeit is. Legutóbb S. J. Watson: A másik én
című regénye varázsolt el, de a minap nagyon jót
szórakoztam Maros András Kávéházi pillanatok című
írásán is. Bele vagyok bolondulva a helyzetkomikumba
is.
5.Tervezed, hogy a könyvedhez/könyveidhez lehessen
tárgyakat vásárolni?
Semmi ilyesmit nem tervezek, de sosem lehet tudni,
mit hoz a jövő. Tudom, hogy az olvasók szeretik a
relikviákat.
6.Melyik a kedvenc részed a saját könyvedből/könyveidből?
Mindig azt szeretem a legjobban, ami épp készül.
Most természetesen a Hópelyhek a válladon.
Szerencsére még van időm csinosítani a kéziratot,
mert csak nyár közepén kell leadnom a kiadónak,
hogy a szerkesztő is gondjaiba vehesse.
7.Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Általánosságban nehéz tanácsot adni. Írjanak és olvassanak nagyon sokat!
8.A családod olvasta a könyveidet?
Minden könyvem megvan mindenkinek a családban,
de nem tudom, olvasták-e őket, nem szoktunk
ilyesmiről beszélgetni. Otthon az én írói létem nem
igazán téma, természetesen kezelik, épp annyira,
mint azt, hogy megjelennek a cikkeim az újságban.
Persze, drukkolnak nekem és mindenben támogatnak.
9.Elolvasod, amit írtál?
A kézirat nyomdai leadásáig vagy háromszázszor,
de utána már soha többé. Ha hibát találnék a
könyvben, csak felidegesíteném magam.
10.És az utolsó kérdés. Ha lenne egy kívánságod, mi lenne
az?
Ez annyira bensőséges, hogy nem szeretném világgá
kürtölni, ráadásul babonás vagyok.
Köszönöm az interjút!