Interjú R.Kelényi Angelikával
2015.12.24 08:17
A mai napon R.Kelényi Angelikával az Álomgyár Kiadó elismert írónőjével készítettem interjút! :)
1.Honnan jött az első történeted ötlete?
Világosan emlékszem, hogy amikor a tévében az Orion űrhajó kalandjai című fekete-fehér sorozat ment, annyira megihletett, hogy egy vonalas iskolai füzetbe megírtam a saját sci-fi történetemet, a Super-9 kalandjait, melyben természetesen az emberek űrlényekkel harcoltak, és idegen bolygót fedeztek fel, sőt, fogságba is estek, ahol az idegenek krumplilevesen tartották őket. Olyan 9-10 éves lehettem.
2.Hány éves korod óta írsz?
Nem tudom pontosan, de vehetjük első próbálkozásomnak a Super-9 kalandjait, hiszen az biztos, hogy az első nagyobb lélegzetvételű irományom az volt. Azóta folyamatosan írásban fejezem ki magam, hol verseket, naplót, sokáig cikkeket, novellákat írtam. Regénykezdeményeket is, de azokat soha nem fejeztem be. Sokáig azt gondoltam, hogy nagyjából 50.000 karakterre vagyok hitelesítve, vagyis legfeljebb egy novellát tudok végigvinni. Aztán 2006-ban megírtam az első regényemet, amely jócskán túlszárnyalta az említett terjedelmet. Úgy hiszem, akkorra értem meg rá, hogy a saját érdeklődésemet képes legyek fenntartani egy saját történettel kapcsolatban. Addig inkább az olvasást, vagy a rövid sztorik kidolgozását választottam.
3.Miért pont ezt a kiadót választottad?
Ők választottak engem, az író csak akkor tud választani, ha már ismert és sikeres. Nagy dolog, ha egy kiadó a saját költségén hajlandó gondozni egy ismeretlen szerző könyvét, ha annyira bízik benne, a tehetségében, hogy invesztál a kiadásba. Manapság ez elég ritka, úgyhogy én rendkívül boldog voltam, hogy úgy döntöttek, kockáztatnak.
Fontos tudni, hogy a szerzők, ha elég érettnek tartják az írásukat, és úgy érzik, érdemes lenne a nagyközönség elé lépni vele, a legtöbb esetben az összes létező kiadónak elküldik a kéziratukat. Én is így tettem Az agyam eldobom kéziratával. Az Álomgyár jelezte, hogy lát benne fantáziát, én pedig örömmel kötöttem velük szerződést.
4.Van kedvenc szerződ?
Hát persze. Nagyon sok, rettenetesen nehéz egyet kiemelni, ugyanis korszakos vagyok. :D Úgy értem, nálam korszakok vannak, mikor kiért rajongok. Volt Jókai korszakom, volt Zola, Brontë korszakom, volt Berkesi András, Szilvási Lajos korszakom, volt Fejős Éva korszakom, Vavyan Fable, Lőrincz L. László, John Grisham, Wilbur Smith, Ken Follett korszakom, Jane Austent imádom, és legutóbb rákattantam Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című regényére. Természetesen nem hagyhatom ki Helen Fieldinget sem, a Bridget Jones könyvek egy időben alapműnek számítottak nálam.
5.Tervezed,hogy a könyvedhez/könyveidhez lehessen tárgyakat vásárolni?
(pl:bögre)
Nem jutott még eszembe. Ha akkora rajongótábora lenne a regényeimnek, mint a Harry Potternek, biztosan elgondolkodnék az ajándéktárgyakon, de egyelőre ez a veszély nem fenyeget, így nem merült fel bennem.
6.Melyik a kedvenc részed a saját könyvedből/könyveidből?
Egy idézetre gondolsz? Vagy arra, hogy mit szeretek a legjobban írni? Hm. Ezzel a kérdéssel az a gondom, hogy olyan gyorsan szövődik a történet, hogy észre sem veszem, és már le is írtam. Az biztos, hogy nagyon szeretem kitalálni a történet csavarját, azt a részt, ami meglepetést okoz az olvasóknak. Mindig nagyon elégedett vagyok, amikor rájövök, hogyan tekerjek egyet a sztorin ahhoz, hogy az olvasó a végén azt mondja: Tyű, erre nem is gondoltam.
7.Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Azt, hogy olvassanak sokat, és ne hagyják magukat eltántorítani, elbátortalanítani, mert az egyik legjobb önkifejezési eszköz az írás, mely akkor is boldogsággal tölt el, ha csak az ismerősök olvassák és dicsérik a történeteket a facebookon. Kitartóan és sokat kell írni ahhoz, hogy olyan mű szülessen, mely megállja a helyét. Persze, vannak kivételek. Ők az istenadta tehetségek, akiknek nincs szükségük gyakorlásra, tanulóidőre. Ők azonban nagyon kevesen vannak.
8.A családod olvasta a könyveidet?
Igen. Olvassák, de érdekes módon nem véleményezik. Lehet, hogy nem tetszenek nekik, és nem akarnak megbántani.
9.Elolvasod amit írtál?
Mármint kiadott formában? Nem. Tudom, miről szól…
10.Ha egy napra valamelyik könyv karaktered bőrébe bújhatnál ki lenne az?
Egyik se. Az agyam eldobom rólam szól, akkor épp pánikbeteg voltam, eszemben sincs visszamenni az időben. A Negyven felé pártában küszködő szingliket mutat be, nos, az sem épp leányálom. Az Egy hajszálon múlt főszereplője megfelelési kényszerrel küzd, hát… A Váláshelyzet két női főszereplőjét pedig folyton a féltékenység mardossa. Szerintem érthető, hogy egyik szerepbe sem akarok belebújni. Ha viszont azt kérdeznéd, hogy melyikkel tudnék azonosulni, akkor azt mondanám, hogy leginkább Emmával, az Egy hajszálon múlt című regényem főszereplőjével, aki valamiért erősen hasonlít rám… Persze, a sztori kitalált, de a jelleme, a reakciói meglepően hasonlítanak az én viselkedésemre. Az eddig megjelent könyveim szereplői nem csillogó luxusban élnek, nem utaznak Kenyába, és nem hódítanak meg milliárdosokat. Olyanok, mint te vagy én. Olyan problémákkal, melyek bármelyikünket utolérhetik. Ha mondjuk legközelebb egy rocksztár életéről írnék (amire kicsi az esély), az ő bőrében biztosan szívesen kipróbálnám a rock and roll érzést.
Köszönöm az interjút! :)