Interjú A. O. Esther-rel!
Ma meginterjúvoltam egy híres írónőt A. O. Esthert! Nagyon kedves,barátságos! Köszönöm neki mégegyszer az interjút na és a felajánlott nyereményt! De ezt majd késöbb elárulom miről van szó!
1.Mennyi idős korod óta írsz?
-Óvodás koromban tanultam meg írni és olvasni, azóta az írás szerelmese vagyok. (Grafománnak is mondhatnánk, de így mégis csak szebb, igaz? ) Szóval, egész pici korom óta írok. Az első mesémet egy öreg írógépen gépeltem be, és a saját rajzaimmal illusztráltam a történetet. Talán 7 éves lehettem. Persze, ne gondolj semmi komolyra, ez csak egy girbegurba, gyerekrajzokkal díszített, hatlapos kis fecni-füzet volt.
Hivatásszerűen huszonhét éves koromtól írok, akkor kaptam állást Magyarország legnagyobb lapkiadójánál először újságíróként, majd szerkesztőként. Közel tíz év alatt megszámlálhatatlanul sok cikket írtam, kitanultam a szakma csínját-bínját. Dolgos, de mindenképpen színes és szórakoztató évek voltak ezek, sokat tanultam az írásról, és úgy egyáltalán, a könyvek és az olvasók világáról.
Regényeket írni 2012-ben kezdtem, a második kislányunkkal való várandósságom idején. Az első könyvemet (az Elveszett lelkek című regényemet) épp a szülés előtti nap fejeztem be, így azt szoktam mondani, azért lett olyan angyalos és tiszta, mert a babánk hozta odafentről.
2. Jaj ez nagyon aranyos történet! És hogyan jött az első könyved ötlete?
- Olvastam egy tanmesét egy kis angyalról, akit elvállalja a legnehezebb feladatot a Mennyben, miszerint alászáll, és megmenti a Pokol leggonoszabb ördögét. A tét az élete: ha nem sikerül megjavítania az ördögöt, maga is a Pokolba kerül, mindörökre… Ez a történet nagyon megfogott és elgondolkodtatott. Olyannyira, hogy aznap éjjel belefogtam Sophiel történetébe, ez lett végül az Összetört Glóriák első kötete. A párhuzam tehát szándékos. Persze, az én sorozatomban nagyjából csak a 6. kötet közepefelé derül ki, hogy Sophielt miért is küldte a Jóisten a Földre… :)
3. Mindenképpen elolvasom. És mi a helyzet a családoddal? Mit szóltak a sikeredhez? Olvasták a könyvedet?
- A férjem az első perctől kezdve nagyon hitt bennem, és abban, hogy íróként is megtalálom majd a helyem a világban. Valójában az ő érdeme, hogy az első tíz regényem megjelent, és eljutott a könyvesboltokba, az olvasók pedig megismerhettek engem. Mellette apukám és anyósom a két leglelkesebb olvasóm, akik lelkesen várják az új regényeim megjelenését. Sajnos az anyukám egy könyvemet sem olvashatott el, mert épp akkor lett súlyos beteg, amikor az első megjelent. De látta, és a kezébe vette azt a kötetet. Azt mondta, nagyon szép. Emlékszem a mozdulatra, ahogy végigsimította a borítóját… Aztán tavaly nyáron, egy júliusi napon meghalt. Ezt a traumát azóta sem sikerült kihevernem, de arra szoktam gondolni, hogy anya azóta odafent, az angyalok közt már biztos, hogy minden könyvemet elolvasta...
4. Fogadd őszinte részvétem!Abban viszont egészen biztos vagyok,hogy fent ő is olvassa a könyveidet és biztosan lelkes olvasód! A könyvel már ért negatív vélemény? Hogy viseled?
Egy idős nőgyógyász lakott a házukban, aki a háború után szélütést kapott, és attól kezdve mellőzte az udvariassági szabályokat a lakóközösségben. Így történt, hogy minden nőnek, aki épp szembejött vele a lépcsőházban, ajánlatot tett.
Nagyjából ilyen stíusban.
- Marika, szexelünk egyet nálam?
A nők, persze, ilyenkor felháborodottan tovább mentek, és méltatlankodva rápirítottak a dokira, akinek azonban a szeme sem rebbent. Nem tudták elrontani a jókedvét.
Így aztán csak megvonta a vállát:
- Ha nem, hát nem… - és továbbment.
Hát, én is így vagyok ezzel. Ha nem, hát nem. Nem kell, hogy mindenki szeresse a könyveimet. Nekem épp elég azoknak a szeretete, akik kedvelnek engem.
Az utómunkák miatt sokszor elolvasom a könyveimet, hiszen mindig van mit javítani, polírozni rajtuk, pláne, az utánnyomások alkalmával. De ha nincs dolgom velük, akkor is szívesen leveszem őket a polcról, mert szeretem a főhőseimet, és jólesik újra és újra szerelembe esni Elijahval, Dylannel vagy Einarral. :) :) ♥
