Anne L.Green interjú :)

A mai napon Anne L.Green interjút olvashattok! 

 

1. Honnan jött az első történeted ötlete?

 

Nehéz kérdés....Egyszerűen fogalmazva a fejemből, a fantáziámból. Nagyon sokan teszik fel nekem ezt a kérdést, de soha nem tudok erről egyértelműen nyilatkozni. Olyan könyvet szerettem volna írni, ahol nem feltétlen a férfi szereplő az, aki az eszmei álomképpé válik. (legtöbb romantikus történet alapja ugyanis valljuk be ez). Kíváncsi voltam tetszene e a nőknek, ha egy nő is erős karakter, tudja mit akar, és van bátorsága küzdeni az álmaiért.

 

Volt néhány hozzászólás, amely arról árulkodik legalább elgondolkodtattam őket:

"Kettőjük közül Amy karakterét szerettem jobban, mert Ő sokkal erősebb volt. Neki sem volt könnyű élete, de a nehézségek ellenére talpraesett, bátor nő, aki nem fél a kihívásoktól, és akart harcolni a szerelemért. Általában a férfi karakterek szoktak szimpatikusabbak lenni, de most egyértelműen Amy vitte a prímet."

 

"Számomra Amy karaktere, egy olyan nőt mutat be, aki képes megküzdeni az élet akadályaival, kitartó és nem riad meg semmitől." Megvádoltak a közeli barátok: Amy te vagy, a szavai a te szavaid! Párhuzamot vontak az életem és az ő élete közt. Tény, hogy akad hasonlóság bőven, de azért jelen van benne a fantázia is. A jelleme és a karaktere az, ami leginkább belőlem fakad... 

 

 

2. Hány éves korod óta írsz?

 

A könyvek iránti rajongás már gyermekkorom óta meg volt, igazi könyvmoly voltam. Nagymamám szerettette meg velem az olvasást, a könyveket, és a könyvek által kínált fantasztikus világot. Minden evőnek vallom magam, mert hangulatomtól függ, milyen könyvet veszek a kezembe. Szeretem a romantikus regényeket, az izgalmas krimiket, a történelmi könyveket, a szépirodalmat, de a szórakoztató könyveket is. Olvastam már fantasyt is és nekem az is bejött. Az én repertoáromba is meg voltak, hajdani klasszikusok, mint a Bronte nővérek, Gabriel Garcia Marquez, Jane Austen, Verne, Margarett Mitchell stb. 

 

Azonban hamar kinőttem a falusi könyvtárat :-) Az írás versekkel indult a középiskolában, majd rövidebb történetekkel folytatódott (leginkább magam szórakoztatására). Hihetetlen mennyire kikapcsol az írás. 

 

Édesanyám kérdezte a minap az új könyvem fülszövegét olvasva: Neked honnan jön ez? 

 

-  Én magam sem tudom - vontam meg a vállam. Aki ír, az tudja, ilyenkor nem én irányítom a gondolataim, átveszi fölöttem a hatalmat valami sokkal erősebb. A barátnőm fogalmazott úgy: neked ez olyan, mintha álmodnál. Lehet.

 

3. Miért pont ezt a kiadót választottad?

 

Ez fura. Nekem eszem ágában sem volt megjelentetni 

az írásaim. Egy olvasóm fogalmazott úgy: ezt nem

 kellene magadnak megtartani. Kaptam pár linket kiadókkal. Ekkor az Álomgyár

 honlapjára tévedve elfogott egy különös érzés... 

nem tudnám megmagyarázni mi volt az... talán a 

frappáns meggyőző szöveg, amivel reklámozzák magukat: " A könyv mágikus eszköz. Az író a bűvész, a toll pedig a varázspálca. A jó "bűvész" magán tuja tartani a figyelmet, és az olvasó reméli, hogy még sokáig a bűvkörében maradhat." Talán ez vagy a közvetlen stílus, de gondolkodás nélkül írtam nekik. Emlékszem még az első telefonbeszélgetésre: Szia! 22 perce küldtél egy emailt, elég gyors voltam? Hát az nem kifejezés - gondoltam, mert szinte biztosra vettem, rám se bagóznak majd :-))) Bocsi Peti ;-) Ezt követően pedig felpörögtek az események.

 

4. Van kedvenc szerződ?

 

Nehéz kedvencet kiemelni. Annyi csodálatos és magával ragadó könyv van a világon. Életem forduló pontja Irwin Shaw Oroszlánkölykök című könyve volt, miután elolvastam a könyvtárban, az első fizetésemből ezzel kezdetem el gyűjteni a könyveket. A legrégebbi féltve őrzött kincsem Cronin Réztábla a kapu alatt című könyve, ez nagy hatással volt rám. A kedvencem azonban nagyon sokáig: Ken Follett volt, igazi gyűjteményem van belőle, de Dan Brown könyveit sem hagyom ki soha. Azért meg kell vallani az én lelkemnek is jót tesz időnként a klasszikus romantika. 

 

Emellett fontos megemlítenem, hogy új kedvenceket avattam R. Kelényi Angelika és Papp Csilla személyében. A könyveik fantasztikusak. Angelika az időnként szarkasztikus humorával mindig feldob, Csilla pedig lefegyverző, ahogyan ír... 

 

5. Tervezed,hogy a könyvedhez/könyveidhez lehessen tárgyakat vásárolni?

 

Ez újabban egyre gyakrabban felmerülő kérdés, így hát végül is a válasz igen. Biztos, hogy lesznek majd ajándéktárgyak, erre vonatkozólag viszont még ötletelek. Ha valakinek akad néhány jó ötlete, megoszthatja velem a facebook oldalomon. :-)

 

6. Melyik a kedvenc részed a saját könyvedből/könyveidből?

 

Nagyon nehéz kérdés. Ahogy az is, amikor megkérdezik tőlem, melyik könyvem a kedvencem. A válaszom: Mindig az éppen aktuális, hiszen abban élek éppen, az a világ, aminek része vagyok. 

A már megjelent könyveimet végig gondolva A remény hajnalában Amy és Matt állandó csipkelődései, folyamatos adok-kapok és talán maga az állásinterjú. A második könyvben pedig nem jelenet, hanem inkább Andrew személyisége és jelleme, de mint mondtam minden történetemben meg van az a pillanat, ami eszembe juttatja, miért is szeretem.

 

7. Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

 

Mit tanácsolnék? Hát én két dolgot nem teszek soha: tanácsot nem adok és kritikát sem írok. 

 

Ennek az oka, hogy én csak egy vagyok a sok millió ember közül, az én véleményem egy a sok közül. Könnyű mások életét, vagy műveit külső szemmel bírálni. Tanácsot adni is olyan egyszerűnek tűnik... 

 

Egy valami van, amire azonban időközben rájöttem. Véleményem szerint jó íróvá csak érett emberként válhat az ember. Én is sokat írogattam, de csak most látom mennyit változtat a felfogásomon az élettapasztalat, és ez az élet minden területére igaz. Viszont egy dologra mindenkit ösztönöznék: Az álmokért küzdeni kell! Én sem voltam soha hatalmas önbizalommal megáldott ember, de a munkám és a sport által kitartást, akaraterőt és önbizalmat is nyertem. Én azt mondom, ha valakinek azaz álma, hogy írjon, akkor ne adja fel!  Én is rengeteg ember véleményét kikérem, mérlegelem és vitatom, de magam döntöm el, mit fogadok meg belőle. Kissé konok személyiség vagyok :-)

 

8. A családod olvasta a könyveidet?

 

Van, aki igen és volt, aki nem. Én senkire nem erőltettem rá. Olyan is akadt, aki csak a másodiknál kezdett érdeklődni. Egy biztos, a barátaim sokkal aktívabbak voltak e téren :-)

 

9. Elolvasod amit írtál?

 

Húúú igen. Ennek az egyik oka, hogy szerintem akkor válik jóvá egy kézirat, ha érik egy kicsit a fiókban. Legalábbis nálam. Egy teljesen más lelkiállapotban teljesen új érzelmekkel és töltéssel tudom felruházni. Sokszor azaz érzésem visszaolvasva, mintha nem is én írtam volna. Időnkét szó szerint eggyé válok a karaktereimmel.

 

10. Ha lenne egy kívánságod mi lenne az?

 

Az összes kérdésed közül ez a legnehezebb. Jelen pillanatban azt válaszolnám: bárcsak a nap nemcsak 24 órából állna, akkor talán mindenre jutna időm. Nincs elég idő élni, megélni pillanatokat. Mindig rohanok és a jelenhelyzetbe legtöbbször már kettővel előrébb járok. Mikor ezen kapom magam, mindig figyelmeztetem magam, hogy lassítanom kellene, de nem megy... amire mindennél jobban vágyom most az egy kis nyugalom. 

 

Mégis, életem legnagyobb vágya, hogy a gyerekem arcán mindig mosolyt és elégedettséget lássak. Ha ő boldog, én sem lehetek boldogtalan. 

 

Ha pedig az írói karrierre gondolsz, akkor talán az, hogy minél több emberhez eljuthassak, minél többen olvashassák a könyveim... 

 

Mint azt minden bizonnyal tudják egy páran, már aláírtuk a szerződést a kiadóval, tavasszal érkezik a következő történet... Az eltitkolt múlt.

 

Nagyon szépen köszönöm,hogy elvállatad az interjút!