2016.03.14 08:14
A mai napon az Obszidiánról olvashatjátok a véleményemet☺♥
Fülszöveg:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
Könyvről:
Író:Jennifer L.Armentrout
Kiadó:Könyvmolyképző
Eredeti Megjelenés:2011
Ajánló:
A könyv elején megismerhetjük Katy hétköznapjait
aki anyukájával él. Mivel nemrég költöztek a városba és
üres a hűtőjük kénytelen elmenni bevásárolni. Így átmegy a szomszédjukhoz
,hogy megkérdezze merre találja a boltot. Azonban a lány meglepődik mert nem
számított arra,hogy egy 17 éves jóképű,félmeztelen srác nyit neki ajtót aki nem más mint
Daemon. Aztán kiderült,hogy Daemon nem is olyan kedves és barátságos.
Sőt teljesen ellenszenves Katyvel amit a lány nem ért.
Miután végül nehezen,de Deamon elmagyarázta hol a bolt
Katy végül elmegy vásárolni ahol összefut Deevel aki Daemon testvére,de
ellenben a bátyjával ő nagyon rendes. Így azonnal összebarátkoznak.
Csakhogy Daemonnak ez a barátság nem tetszik annyira így megpróbálja elválasztani őket.
Nagyon tetszett Katy karaktere hiszen egy olyan karaktert
tárt elénk,hogy minden könyvmoly lenne a helyében. Katy teljesen hétköznapi 17
éves lány aki éli a mindennapjait. Aztán beköszönt az életébe Daemon
az álompasi.Aki teljesen megkuszálja a szálakat. És Katy nem tudja,hogy
szeresse vagy utálja?! És ott van Dee. Nagyon kedves,vicces,barátságos lány.
Tetszett a történetben az,hogy Katy nem az a fajta lány aki meglátja
az álompasit és egyből elolvad tőle.Persze tetszik neki Deamon,de akkor is próbál
normálisan viselkedni Daemon jelenlétében több kevesebb
sikerrel.Imádtam azokat a jeleneteket amik Katy olvasási szokásaival/blogjával kapcsolatosak.
Imádtam Daemont.Bárhogyan is viselkedett akkor is szeretem. Nagyon szórakoztató volt
ahogyan Katy és Daemon veszekszik vagy ahogyan Daemon óra közben bökdösi a lányt.
Jennifer írása lebilincselő és azonnal magával ragad.Nem egy szokványos sablonsztorit kaptunk tőle amit
nagyon köszönök.Sosem álltam egy pár fejezet után. Nem tudtam mert olyan jó volt.
Szerintem a könyvből nem hiányzik semmi pont így volt jó. Mindenből
annyi amennyit csak kell. A történet vége az igazán fantasztikus.
Idézetek:
1.– Blogot írsz? – Szembefordult velem, nekidőlt az egyik oszlopnak, az arca kételkedő grimaszba húzódott. Úgy mondta a blog szót, mintha kábszerfüggésről beszélne.
– Aha, blogot írok.
– Mi a címe?
– Semmi közöd hozzá – feleltem édesen mosolyogva.
– Érdekes cím – vigyorodott el kényszeredetten. – És miről írsz? Kötésmintákról? Kirakós játékokról? A magányról?
– Haha, nagyokos – sóhajtottam. – Könyveket véleményezek.
2.– Nincs egy pólója? – kérdeztem, ásót ragadva.
– Sajnos, azt hiszem, nincs. Állandóan félmeztelenül mászkál. Még télen is. – Dee felnyögött. – Nagyon zavaró, hogy ennyit kell látnom a… bőréből. Fujj!
Neked fujj. Nekem meg átkozott hőhullám.
Sietve megástam néhány gödröt a fontosabb helyeken. Kiszáradt a torkom. Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.
3.– Igen, ez afféle hobbi. Mi a tiéd? Kölyökkutyák megrugdosása?
– Nem biztos, hogy a húgom előtt kéne elárulnom – felelte ordas mosollyal.
Köszönöm,hogy elolvastad!☺
